A VH1-on valami elromlott az elmúlt két évben. Tulajdonosai minden jel szerint létrehoztak egy külön csatornát a 60-as, 70-es és 80-as évek legjobb klipjei számára (VH1 Classic), hogy több hely maradjon lejárt szavatosságú MTV-s produkcióknak (amiket persze soha-soha nem lehet megunni: The Osbournes, Beavis & Butthead, I Want A Famous Face), valamint Paris Hiltonnak az eredeti csatornán. A program ettől valaki számára valószínűleg érdekesebb lett, valakinek meg unalmasabb.

De mért nem lehetett úgy hagyni rajta mindent, ahogy sokáig oly jó volt?

Minél több klip születik az évtizedek során, annál több hely kell nekik, és értelemszerűen a zenecsatornák egyre újabb, tematizált klónjait hívják életre – lásd VH1 Soul, VH1 Country, VH1 Uno (latin), VH1 MegaHits, és-a-többi. Külföldön értelemszerűen, mert állandóan számolni kell a megváltozó célközönséggel, új célközönség-szegmensek bevonásával és a régiek megtartásának lehetséges módjával. A világ zenetévéinek egészen nagy hányadát birtokló Viacom gondol (vagy inkább számít: a tulajdonában álló MTV Networks Internationalhez tartozó csatornák európai célcsoportjának vásárlóereje több mint 400 milliárd euró) azokra is, akik ismernek egy régi, 50 Cent nélküli világot.

Külföldön tehát nagy becsben maradnak a letűnt korok klipjei is, nem úgy, mint Magyarországon. Látszólag, persze, nem elsősorban művészeti értékük, hanem fogyasztóvonzó erejük miatt, márpedig a magyar piac igen kicsi – de ezen túl nem lehetséges, hogy azért is, mert a régi klipek odaát a mindennapi kultúra elengedhetetlen részei? Mert hiányoznának a fogyasztóknak, akik felnőttek rajtuk?

Mondjuk, kinek mi, nekem kevés magyar klip hiányzik a régiek közül, de vicces lenne egyszer-egyszer elcsípni a Neoton Famíliát színes harisnyákban, Katona Klárit a gyöngyös frizujával, vagy Nagy Ferót talpig lurexben, ahogy azt énekli, hogy „a diszkóklubban szóól már a zene!” Vagy mekkora lenne, ha a gyulafirátóti tojás is végiggördülne néha a képernyőn… Óriási.

De pontosan mi a fenét akarnak, és lehet eladni a régi klipekkel? A régizene-tévék esetében nehezen értelmezhető a termék fogalma is: a videoklip, a zenecsatorna, vagy a klipek között látható reklámokban bemutatott holmik azok? A zenetévék terjeszkedésében és kínálatuk bővülésében ráadásul van még egy nagy ellentmondás: az elmúlt másfél-két évben hatalmas szerephez jutottak a videoletöltésre szakosodott internetes oldalak, amelyeken a nap bármely szakában hozzáférhető szinte minden klip, amelyekre a zenetévéken hiába várna valaki (?) esetleg hetekig, hónapokig is.

            Komolyan idegesít, hogy a VH1 mennyit kaszálhat azon a pár hirdetésen, amelyek a programban alig észrevehetően bújnak meg, és jóformán nem is lehet érteni, mit akarnak (főleg lengyelül). Miért éri meg életben tartani a múlt reménységeit? Hol a biznisz?

            Rokker Zsoltival szólva: Mama, hol a zsé? Ne mondja, hogy a zé után!