Meg a díjkiosztón is, ahol valamiért különdíjban részesítették a srácokat, akik a filmek előtt látható rövid kis izéket készítették, miszerint ez itt a 38. Magyar Filmszemle, egyébként pedig a Moholy-Nagy vizuál-hallgatói. Szerintem… Szerintem aranyosak, meg minden, elsőre elég szórakoztató volt, ahogy egy fiú meg egy lány 38-as karikával ellátva, idétlen kötött sapkában teniszezni próbál egy meredek domboldalon (a meredek dőlésszöget a kamera megfelelő elhelyezésével hozták létre); sőt a lány különszáma, amikor képtelen egy helyben megállni a teniszütőjével, és egymás után négyszer minden ok nélkül seggre esik a „meredeken”, képes volt elérni nálam ugyanazt a hatást, mint egykor a gumicsirkés pasi a filmek előtt. Csak nem tudtam kötni! Mármint, hogy a Szemlén alig volt valami, amitől seggre essek, a többi vizuális gyerekektől meg mégúgyse. Igaz (!), nem láttam minden epizódot.
Lányokfiúk, az csak a nyolcvanas években nem gáz, ha valaki a Keleti pályaudvaron direkte elhelyezett moziszékek között keresgéli a helyét, ahova a jegye szól!!!
