Lássam csak. Vagyis hadd nézzem. Először is, a képen egy szomorú nő, aztán egy másik, harmadik, mindnyájan sárgás homályban úsznak, és teljesen hasonló ruhát viselnek, kivéve a színt, de ez a világítás miatt úgysem nagyon látszik. Három különböző falhoz támaszkodva énekelnek három különböző szép, szerelmes számot, és láthatóan gyötri őket a szívfájdalom. Itt még nem kapok a szívemhez. Jön egy kis hip-hop, szürkészöldben és sárgában, kemény csávók lassításban törnek-zúznak, tűz lángja lobog, arany csillan, mindenki elszáll, tömény élet, a jóseggű csajokat meg elszöktetik. Na, hátha végre valami: Justin Timberlake vadiúj klipjében egy egészen vad, fekete lány szalagot harapdál le valakinek a csuklójáról. Erre felkapom egy pillanatra a fejem, aztán visszazökkenek közönyömbe, jöhetne valami más, esetleg megint és mindig csak szürkéssárgában, csak egy kicsit aggódom, hogy nem fogok emlékezni, hogy mi az, vagy hogy ez most még az, ami az előbb, vagy egy másik, vagy ez már az-e, vagy az, amelyikkel csak összekevertem. Madonna már megint valami vetített háttérbe csöppent.
Kitartóan várok, de egy idő elteltével már NAGYON aggódom. Mert annak a világnak, ahol bármi megtörténhet, ahol ritmusra suhan a táj, ha kinézünk egy vonat ablakán, Kylie-val együtt több száz napozó test egyszerre vonaglik és Lauryn valahol a tű előtt jár, nyomát sem találom. Mintha a pszeudo-valóságnak ez a csillogó darabkája, amihez régen annyira ragaszkodtam, elsüllyedt volna az árral, mint Atlantisz.
.jpg)
Én tényleg nem azt mondom, hogy Christopher Walken szünet nélkül szállodahallokban röpködjön és mindenáron robotlányok szexeljenek (mi van, ha nem lenne kedvük?), és kedves vörös hajú lányok sokszorozódjanak meg minden reggel, sőt az végképp rosszul venné ki magát, ha táncoló, boldog emberek lovas rendőrökkel való összecsapásokra kényszerülnének az idők végezetéig. De hát hol van egy Cats (The Cure, 1989), millió kiscicával, egy As (1999) millió kis George Michaellel, egy Enjoy The Silence (1990), benne Dave Gahan, koronás király? Aaliyah, szegény, semmi különöset nem csinált, csak futott egy kört a falon, amitől rögtön kíváncsi lettem, mi jöhet még. Sajnos lezuhant egy repülőgéppel. Azóta nem nagyon másznak falra. Néha azért a Heaven Street Seven óriáscsótányának is tudnék örülni, aki le-mászott a villamosról, és egy lányt kergetett a Népligetben (Mozdulj!, 2001).
