Vergődő nők sorozat
Hajdú Szabolcs filmjeiről idáig vagy jót, vagy semmit szoktam mondani, ami lehet, hogy hiba volt, mert óvatlanságomban előrevetíthettem következő darabjának rossz, mi több, halotti voltát. Mielőtt azonban megülnénk a tort, legalább bocsássuk előre a tényeket, például, hogy a nagyjátékfilm mindösszesen 16 nap alatt készült, és hogy valószínűleg valamilyen pályázati pénz felhasználási határidejének gyors közeledte erős kényszer alá vonta az alkotókat. Az eredmény leírhatatlan, önmaga halotti beszédét viszont minden további nélkül elkántálja.
Az Off Hollywood durván 85%-ban közelikből áll, amelyek mindig két-két ember vég nélkülinek ható dialógjait rögzítik. 85%-ban valamiről, amin egyáltalán nincs mit megbeszélni, miközben a néző egyre kényelmetlenebbül fészkelődik a székében. Dramaturgia nincs, amennyiben hiányzik a bevezetés, a cselekmény és a befejezés, maga a probléma és a megoldás is.
Szerepel benne egy halálra ítélt film Nem, hanem címmel, amelynek egy halott moziban rendezik a bemutatóját (Átrium), úgyhogy tuti bukás. Szerepel benne egy csőd szélén egyensúlyozó produkciós iroda, elvetélt ötletekkel. Szerepel benne újraélesztendő házasság egy férjjel, aki csinálja a hisztit, és öngyilokkal fenyegetőzik. De ez az egész valami ködös közelifolyamból áll össze, hátterek és mélység nélkül, szürke és sárga fényekben úszva, amitől mindenképpen elmegy az életkedvünk, hát még a Fox Autórent reklámfóliájától a taxi ablakában.
Török-Illyés Orsolya Adél egy ponton minden, a filmben történtekből kikövetkeztethető ok nélkül egyszercsak földhöz veri magát, sikít, zokog, taknya-nyála egybefolyik, rúg, harap és sír, és elkenődik a szemfestéke. Orvosok állják körbe, akik nem tudják, mit kell csinálni akut pszichózis esetén, bámulnak rá, ami eléggé furi. Jó, hogy nem vonják meg a vállukat. Aztán mégis beadnak valami kellék-szurit neki, megnyugszik, és indul haza, otthon koppanás. Szerintem jól el kellene küldeni kapálni (sírt ásni) őt is, meg a férjét is, hogy valami mégis legyen.
Szerepel a filmben egyetlen élő figura, egy kövér, műbajuszos vidéki színész, akit kivágtak a filmbéli filmből, és ezért szomorú. Érthető.
De semmi más nem, például, hogy mért nem csináltak az Április c. novellából egy 12 perces kisjátékot, és a filmklubon sem vártam meg inkább a beszélgetést, mert nem maradt a tarsolyomban egyéb kérdés Hajdú Szabolcshoz attól eltekintve, hogy
