Ma reggel arra ébredtem, hogy a Bartókon egy költő mesél az élet hullámzásáról. Látni még nem láttam, a kispárnát utoljára fordítottam meg, hogy újra a hideg fele legyen felül. Aztán 5-10 perc, és látás, felkelés, napkezdés.
Azután a gép előtt ülve rájöttem, hogy a mostani hullám a szemétről szól. Már korábban is sejthető volt valami, mert John Waters filmjeit kritika nélkül imádom - azonban a tegnapi napon a webisztánra felekerült videó kapcsán egy kincsesbányára találtam. Az Everything is terrible! csapata a szarból építünk várat régi hagyományát viszi tovább, de lenyűgöző mennyiségben és minőségben. Néha már-már azt hiszem, hogy David Lynch is győzedelmesen néz körbe, hogy naugyehogymegmondtam. Legyen például ez:
Angela Lansbury masturbates in a tub. from Everything Is Terrible on Vimeo.
Mintha a recycling-kultúrába belefáradva a szelektív hulladék kartonszörnyekké, meg sörösdoboz-lényekké állna össze. A rosszul kiöblített tejesdobozok mélyén található nyálkáról nem is beszélve. És akkor már Harmony Korine új alkotása, ami elég ígéretesnek tűnik. Szemét, szemét, szemét.
