Vigyázat! Vadromantikus túlcsordulás veszélye forog fenn!
Eredetileg az lett volna a bejegyzés címe, hogy "Akire rábíznám a világot", de inkább maradtam a hatásvadász opciónál. Habár amiről itten szó van, az csupa szeretet, és melegség, és takaró alatt összekucorodás, puha párnák közé fúrt fejjel. A központi személy Miranda July, aki egy amerikai képzőművész (performance artist) lenne, és alkotásaiból, projektjeiből jól látszik, hogy az emberek közötti kapcsolatok, a szeretet kérdése mindvégig kiemelt fontossággal bír műveiben (kiében nem). Ami azonban különlegessé teszi (legalábbis számomra) az a finom, megértő közelítésmód.
És akkor 2005-ben csinált is egy játékfilmet, Me and You and Everyone We Know címmel, amitől egyszerűen el kell olvadni. Tipikusan egy mondatban leírható történet, ami ennek ellenére minden pillanatában szinte külön költeményeket ont magából, és a végén az ember (azaz én biztosan) hátradől, hogy hát igen, ennyire egyszerű. Ha van két ember, az bőven elég. Nincsen félelem a technológiától. Nincsenek szexuális perverziók. A művészet nem egy bonyolult dolog. Csak tisztának kell maradni, őszintének, és megőrizni a szeretet képességét. Pofonegyszerű.
Az előzőek tényleg fullasztó rózsaszín ömlengésnek tűnnek, de ez a film szerintem kihagyhatatlan. Véd a megfázás és az egyre menthetetlenebbnek tűnő nagy magyar életérzés ellen (legalábbis pár órára, lefekvés előtt). Nem érdekel, ha a következő alkotása rossz lesz. Ez a film van. És jó hogy van.
Meg akkor már itt egy kis playlist, amit youtube-on fellelhető dolgaiból raktam össze. Ez négy kisfilmet jelent, valamint egy általa főszerepelt Blonde Redhead klipet, és egy általa rendezett Sleater-Kinney videót. Rozinak igaza van, erős nőket ide, még többet!
))<>((
